Mostanáig a szárazföldi nagytestű növényevő dinoszauruszok, más néven sauropodák fogazatáról mindössze azt sejthettük, hogy a hatalmas mennyiségű táplálékfogyasztás következtében fogaik igen komoly igénybevételnek voltak kitéve, így elég hamar elkoptak. Modern tudományos vizsgálatoknak köszönhetően most számos új információval gazdagodtunk.
A Camarasaurus koponyája. /Kép: Declan McCullagh/
Több amerikai egyetem együttes munkájának eredményeképp forradalmi tanulmány jelent meg két sauropoda dinoszaurusz, a Camarasaurus és a Diplodocus fogazatának feltételezett természetéről.
CT vizsgálatokkal, mikroszkopikus eljárásokkal most először sikerült pontosan meghatározni a fogkoronák méretét, a fogzománc vastagságát, a fogképződés idejét és gyakoriságát is. A legprecízebb adatokat a fogak szerkezetén belül vizsgált növekedési vonalak száma szolgáltatta, ebből kiolvashatóvá vált, hogy a Camarasaurus tízhavonta , míg a Diplodocus hathavonta cserélte le a felső állcsont előtt található, csőrszerű csontba kapaszkodó fogait.
Fent: Camarasaurus, lent: Diplodocus csontváza.
A Camarasaurus nagyobb felületű fogakkal rendelkezett, s azokat ritkábban cserélte (62 naponta egyet), a Diplodocus azonban kisebb, keskenyebb fogait igen gyakran váltotta (35 naponta egyet). Úgy tűnik, az összes dinoszaurusz közül egyedül a sauropodák voltak képesek az ilyen gyors ütemű fogváltásra. Ennek hátterében óriási testméretük és nagy mennyiségű táplálékfogyasztásuk állhatott, ám a két említett faj eltérő táplálkozási szokása mégis differenciálta a fogak anatómiáját.